Gyurka guru tanításai – Az autizmusról másképpen
Alcím: Gyöngyösön jártam, Autista Segítő Központot láttam
Szerző: Bors Krisztián Dátum: 2012. október 29.
Egész pontosan az ASK-nak az aikido csoportját látogattam meg, mely idén tavasszal indult, Ozorák Iván (4. dan) vezetésével.
Még bőven a medvékkel küzdöttem a jeges északon, mikor az egyik közösségi portálon láttam Szilvásy Zsuzsanna posztját, hogy aikido csoport indult autisták számára a gyöngyösi ASK-ban. Kapva kaptam az alkalmon és néhány levélváltást követően meg is beszéltem Zsuzsával, hogy „foglaljon” nekem egy helyet a csoportban , ugyanis régóta dédelgetett álmom, hogy az autizmust és az aikidot összehozzam egy szakdolgozat keretében.
Körülbelül másfél hónappal hazaérkezésem után jutottam el arra a pontra, hogy felszálltam a Gyöngyös felé induló buszra. Zsuzsával és Ivánnal való előzetes egyeztetést követően könnyedén odataláltam az ASK-ba, ami tényleg kettő percre van a buszmegállótól.
Az edzés kezdete előtt fél órával már gyülekeztek a srácok az öltözőben. A foglalkozást bemelegítés előzte meg. Néhány kör futás, mászás, bukfencezés, majd miután mindenki kellően átmelegedett, megérkezett Iván. Kezdődhetett az aikido!
Nagyon jó volt látni, ahogy kombinálták a testmozgást az autizmus specifikus terápiával. A falon napirendi tábla mutatta a soron következő gyakorlatokat. Minden sikeresen elvégzett feladat után kaptak a srácok egy-egy műanyag korongot, amit fel kellett tépőzárazni a napirendi táblára. Négy elvégzett gyakorlat után jutalomban részesültek, egy-egy falat csokoládé képében.
Az edzés alaplépésekből és páros gyakorlatokból állt. Meglepődve tapasztaltam, hogy habár az autizmussal élők jelentős része nem kedveli a testi kontaktust, ezen mégis képesek voltak túllépni, egyszerűen azért mert látszott rajtuk, hogy élvezik azt, amit csinálnak és komolyan vették, hogy egy harci művészetet tanulnak.
Öröm látni, hogy indulnak ilyen új és kreatív kezdeményezések, mint ez az aikido csoport Gyöngyösön. Az autisták mozgásterápiájával egyébként is kicsit mostohán bánik a szakma. Arra hivatkoznak, hogy az autizmusnak nem a motoros (azaz mozgásszervi) tünetei az elsődlegesek. Ez igaz, azt azonban nem lehet elvitatni, hogy ők is emberek, akiknek szükségük van a mozgásra. A mozgás pedig út az önkifejeződéshez, ezáltal lehetőség a szellemi és szociális fejlődésre.
Csak gratulálni tudok hozzá!